Az új jövevény

Azt hiszem, tettem már rá utalásokat korábban, de végre itt a hivatalos bejelentés:

Új taggal bővül kis családunk!

Még nem tudjuk, hogy fiú-e vagy lány, de már gondolkozunk a néven.

Az úgy történt, hogy az angliai IMM után az én drága uram minis ismerettségi köre robbanásszerűen bővült. Rögtön akadt is valaki, aki valami eszméletlen jutányos áron ajánlott egy travellert.
Hogy mit??? Travellert? Azt a fajta mini-kombit, aminek fák vannak az oldalán??? Amit csak 1967-69-ig gyártottak, és már alig van belőlük? Spanyolországban valószínűleg egy sem? Kerül, amibe kerül, akármilyen állapotban is van, ha megvannak a papírjai, ide vele!

Mondtam is az uramnak, hogy elérkezett az a pillanat, hogy választania kell. Az ócskavasak, vagy én. Akkoriban ugye a seatot csiszoltuk ezerrel, és nagyon nem látszott a fény az alagút végén.
Kaszaként lebegett a fejem fölött annak az angliában látott fiatalembernek a képe, akinek a pólóján ez állt: "She made me choose between her and my mini. I'm wondering what she's doing now" (Azt akarta, hogy válasszak, ő vagy a minim. Vajon mit csinál most?)...

Hát, hiábavaló volt minden ellenállás. 2009. szeptember 1-én, rövid, de kiadós szervezés után, elmentek a miniért.
Antonio Albacete, Kamion GP Európa-bajnok volt kedves kölcsönadni az utánfutóját annak a srácnak, aki előző nyáron belement a piros minibe hátulról. A mini-gyilkos is ment ám, egy ekkora buliból nem maradhat ki. (legalább törlesztett egy kicsit az adósságából) Vonóhorga meg annak a srácnak volt, akinek a szomszédban van műhelye, és aki a csók után helyrerakta a mini hátulját.
Egy szép napos délutánon, meló után neki is vágtak a több, mint 100 km-es útnak. Íme a hely, amiről annyit tudtunk, hogy van egy csomó ócskavas, és "jó áron" el lehet hozni őket.


Akkoriban a mi kis naranjito-nk ugye még messze volt a festéstől. Bíztunk benne, hogy ennél szebb lesz majd. Szegény, reméljük, hogy a miénk soha nem fog erre a sorsa jutni.



És íme, (вот это) a szóban forgó, olcsón eladó, jó állapotú mini traveller:


Na, azért nem minden arany, ami fénylik. Ilyen elölről:




És a jó állapotú kaszni:




A belseje is megér egy misét:







És a lényeg: megvan a saját motorja.



A saját motorszámával.


Egy rövid takarítás után az is kiderült, hogy az alvázszám is egyezik a papírokon lévőkkel.


Valamivel éjfél után értek a fiúk a sógornőm házába a kis drágával. Utána még vacsi, majd másnap újra meló.

És akkor a névválasztás: apja szerint a Travi (ejtsd: trabi) a legjobb név. Szerintem egy félig magyar autónak a Trabi kicsit kompromittáló név lenne. Viszont tört fehérre (old english white) akarjuk festeni, a rendszáma pedig MU, így szerintem a Boci név sokkal jobb lenne neki.
A jobb fölső sarokban lehet szavazni.

Hamarosan kezdődik a restaurálás is.