2010. október 24., vasárnap

Az első nap a mini travellerrel

Amíg le nem zárul a szavazás (jobb felső sarok), nem fogom a nevén hívni.

Tehát, minden erőfeszítésem ellenére, kicsit több, mint egy éve egy mini travellerrel bővült a gépjárműparkunk.


Ha már megakadályozni nem sikerült, legalább egy fontos feltételt szabtam: amíg naranjito kész nincs, addig nem lehet a minihez nyúlni.
Ez a feltétel úgy 10 napig tartotta magát, amikor is az én drága uram felugrott egy hétvégére a huga házába. A seathoz nem nyúlt, viszont el kellett ismernem, igaza volt abban, hogy a további rozsdásodást megelőzendő, gyorsan kell lépni. Ugyanis a sógornőm seatja télire ki szokott költözni a nyári lakba, és abba az egy férőhelyes garázsba kettőnél több autó végképp nem fér el. Tehát a mininek már meg is rendeltük a méretre gyártott esőkabátot.

Na de sok a duma, tessék inkább dolgozni. Legelőször is leszerelte a dökcédulákat.


Aztán nekiesett a motornak. Azt állították, hogy ment, amikor leállították sok-sok évvel ezelőtt. Tehát, gyorsan felmatricázta a gyújtókábeleket...


öntött egy kis ócska olajat a hengerekbe...


és berakta az új gyertyákat.


Aztán lekapta a légszűrőt, inkább ne azon keresztül jusson a levegő a porlasztóba.


Itt a porlasztó is. Nem árt, ha szabadon van, hogy lehessen bele benzint rakni a próba-beindításhoz, a teljes szétszerelés előtt.


Aztán még bepillantott a szelepfedél alá, hogy megvannak-e a himbák...


de termszétesen a szelepfedelet csak tisztán lehetett visszarakni.



Végül a beindítás nem tűnt annyira sürgős feladatnak, mint a rozsdafoltok szanálása. Orra, ajtók, tető...




És az alváz. Úúúúú, az alváz... Még szerencse, hogy 1980-tól Spanyolországban használták, egy német mini mostanra már olyan flintstone-os lenne.


Azért, annyira nem rossz a helyzet, csak majdnem. Úgy értem, a rozsda alatt van még egy kis acél is mutatóban.


Bár ez a luk itt a bal első ajtó alatt nem sok jóval kecsegtet.



A jobb egy sem sokkal jobb. Ott is üvegszüvettel gyógyították korábban...


Így aztán jöhetett a fúrógépre szerelt drótkefe, a védőszemüveg, a kesztyű, és az órákon át tartó zizegés.




Végül a foszforsavas rozsdamentesítő.







Ez még csak egy hétvége volt ám. De a téli álom még messze volt. Ahhoz előbb a környék összes mini-őrültjének el kellett zarándokolni megnézni az új húst. És ha már ott vannak, miért ne koszolják össze magukat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat