A vizsga után az első dolgunk az volt, hogy megcsináljuk, amit a mérnök mondott: valami kormánymű-cuccot, (ami elég általános hiba, de nem tudom a magyar nevét), illetve az első fékeket. Az azért kiderült, hogy szerencse, hogy trélerrel mentünk vizsgázni, mert hazafelé már fékfolyadék nélkül jöttünk volna. Szerencsére addigra már profik voltunk fék-ügyben, gyors fékhenger-csere, új csövek, légtelenítés, azóta működnek a fékek.
Ezután jöhettek a szorgalmi feladatok. Először is, a korábban beszerelt kiegészítő műszerek bekötése.
Először is, a szigethalmi bontóban vásárolt Lada Niva olajnyomásmérőhöz tartozó szenzor.
A vízhőmérő bekötéséhez a szerszámot a papám tervezte és kivitelezte. Azt akartuk, hogy a hűtővíz átfolyjon a szenzoron, ne csak a hengerfejhez kívülről legyen odarakva.
Itt pedig be van szerelve. Igazából valamiért nem akar működni, egyelőre nem jöttünk rá, hogy miért. Itthon kipróbálatuk, közvetlenül meleg illetve forrásban lévő vízbe dugva rámértünk, jó értékeket adott a szenzor. A műszer is úgy tűnik, hogy jól működik, különféle kísérletek alapján. A drót is rendesen van bekötve elvileg. Valakinek valami ötlete?
Na, a rádió beszerelésénél dumáltam bele a legtöbbet. A műszerfalon ott van alkoholos filccel megrajzolva, hogy hova akarta bedugni az uram. Azért csak rávettem, hogy alulra rakja. Megszenvedett vele szegény, de ott van.
És az antenna: amikor bekapcsolom, fölmegy, amikor kikapcsolom, vissza a helyére. Kevésbé valószínű, hogy letöri valami vicces kedvű jóakarónk.
Június végére, másfél hónappal a vizsga után, az uram már nem bírt magával. Ott várt ugyan rá a mini traveller (ez lesz a következő restaurálás), de a seat túl szép volt, és túl jól működött. Na jó, igaz, hogy a kompresszió 7-7-5-5 volt. Ráadásul a fórumosok adták alá a lovat: két szomszédos henger alacsony kompressziójának sokszor a hengerfejtömítés az oka. Azt meg igazán semmiség kicserélni, amikor az ember már ekkora profi autószerelő.
Lejöttek hát a himbák. Ezek a himbák?
És rögtön utána a hengerfej is:
És itt van a motorblokk. Ránézésre nem a hengerfejtömítés volt a ludas. Gyönyörűen, egy darabban lejött az egész. Az embernek kedve támadt visszarakni ugyanazt a tömítést, olyan szép volt.
És ilyen lett egy alaposabb pucolgatás után:
És ha már lúd, legyen kövér. Ovalitásmérőt is vett az én drága párom. Ki is derült, hogy ez a motor már 3x lett lefújítva, vagy legalábbis a 3. méretre lettek felfúrva a hengerek. Viszont egész jók, a hengerek olyan hengeresek. Nem is túl oválisak, meg nem is túl kúposak.
Hiába toporzékoltam, hiába kapálóztam, a kisebb (vízszivattyú-, hűtő-, porlasztó-jellegű) alkatrészek után a hengerfej is hazajött. Végülis, kis vacak alumínium hengerfej, nem is túlságosan nehéz.
Megmértük hát a térfogatát. Gyosan kiszámoltuk: 22 cm3 lett. Gyors konzultálás után kiderült, hogy ehhez a motorhoz a minimum a 25. Mi meg még azon filóztunk, hogy kicsit leszedetünk a hengerfejből, és majd jobb lesz a kompresszió. Hát ez sem jött össze. A gyertyák majdnem hozzáérnek a dugattyúkhoz!!! Sebaj, majd rakunk bele fél centis tömítést.
Ezek után már végleg hagytam az uramat játszani. Innentől már a beleszólni sem volt kedvem. Másfél év kemény munka után kiderült, hogy az autó, amit csináltunk, alapvetően használhatatlan. De szegény párom nem mert letörni. Ő főzte, neki kell megennie.
Ha már itthon volt a hengerfej, kiszedte a szelepeket.
Meg is csiszolta őket. Még egy asztali fúrógépet is vett hozzá. Persze akciósat.
És íme a hengerfej szelepek nélkül.
Foly. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Szívesen fogadjuk az építő jellegű kritikákat