Holnapután vizsgázom, tanulnom kellene, de nem megy. Elérzékenyültem.
Ugyanis elszaladtam bevásárolni az éppen aktuális hipermarketbe. A minivel, ahogy szoktam.
Nem, sajnos nem nyertem meg a kupont, amivel életem végéig ingyen tankolhatok, és Brad Pitt-tel sem futottam össze.
Viszont ahogy indultam hazafelé, jól megnéztek a parkolóban. Na, ehhez is hozzá szoktam már. Viszont miközben néztem a közönséget, megérett bennem a felismerés: "Ez az utolsó utam véled, kedves mini. Holnap felköltözöl a hegyekbe téli álmot aludni, és Naranjito költözik ide helyetted. A jövő héten pedig - a tervek szerint - kivonunk a forgalomból. Ideiglenesen. Legalább tavaszig. Aztán majd meglátjuk."
Furcsán éreztem magam, ahogy leparkoltam a teremgarázsban, a biztonsági kamerák figyelő szeme láttára megsimiztem a kis kockás tetejét, és a könnyeimmel küszködve szóltam hozzá néhány jó szót.
Aztán belegondoltam, hogy eddigi életem során hány autótól búcsúzkodtam. Vagyis inkább hánytól szabadultam meg. Az ideiglenes megszabadulásokat nem is tartom számon, egyik sem ragadott magával. De végleges búcsúból is volt néhány. A legutolsó, amikor a családom lecserélte a fehér 120-as skodámat egy fabiára. Hadd vigyék. Nem fájt érte a szívem. Előtte a tigrát adtuk el. Na akkor az járt a fejemben, hogy "Elvitték már? Nahálaajóistennek!" Az előtt is volt néhány 105-120-as skoda, nem hagytak nyomot bennem. De amikor elvitték a bontóba a legelső autónkat, a piros 110-es skodát, akkor hasonló képpen éreztem.
Most szó sincs eladásról, még kevésbé bontásról, csak téli álomról. Pedig hányszor mondtuk, hogy mennyire utáljuk ezt az autót, és adjuk már el a fenébe. Most belegondoltam, és nem hiszem, hogy képes lennék rá. Mégis csak lottózni kellene, hogy fenntarthassuk a gépjármű parkot, amit szeretnénk.
2010. november 25., csütörtök
2010. november 7., vasárnap
Ferrari vs. Lamborghini
Ma reggeli közben beszélgettünk a gyerekeinkkel, hogy milyen is lesz a veterán-találkozó, ki milyen autókat szeretne látni. A kicsi Porschékat. A nagy Ferrarikat meg Lamborghiniket.
Láttunk is a találkozón 3 Porschét, két fehéret és egy feketét. Meg egy fekete Ferrarit is.
A találkozó után ebéd közben megbeszéltük, mit is láttunk. Kinek melyik autó tetszett a legjobban. Abban egyetértettek, hogy a Naranjito volt a legmenőbb az összes közül (pedig volt 30-as évek beli BMW, Citroen, Chevrolet; voltak alfák, egy MGB cabrio, stb, stb.).
Végül az én okos nagyfiam (akiről tudni kell, hogy a sárga a kedvenc színe) elgondolkodik, és végül kiböki:
- A Lamborghini jobban tetszik, mint a Ferrari.
- És miért, édes fiam?
- Mert a Lamborghini sárga.
Láttunk is a találkozón 3 Porschét, két fehéret és egy feketét. Meg egy fekete Ferrarit is.
A találkozó után ebéd közben megbeszéltük, mit is láttunk. Kinek melyik autó tetszett a legjobban. Abban egyetértettek, hogy a Naranjito volt a legmenőbb az összes közül (pedig volt 30-as évek beli BMW, Citroen, Chevrolet; voltak alfák, egy MGB cabrio, stb, stb.).
Végül az én okos nagyfiam (akiről tudni kell, hogy a sárga a kedvenc színe) elgondolkodik, és végül kiböki:
- A Lamborghini jobban tetszik, mint a Ferrari.
- És miért, édes fiam?
- Mert a Lamborghini sárga.
Mese a hegymászó hatszázasról
Egyszer volt, hol nem volt, azért az óperenciás tengeren innen, volt egy bejáratós seat 600-as, miután új dugattyúgyűrűket kapott.
Egy szép napon megkapta a forgalmi engedélyét, és végre elérkezhetett a pillanat, amikor a nagyközönségnek bemutatkozhat. Kapóra is jött a havonta egyszer Navacerradában megrendezésre kerülő veterántalálkozó, pont a forgalmi megszerezésének hétévégéjén. Ez a Navacerrada nevű falu a kis seat garázsától mintegy 20 km-re található, 1203 m magasságban, mintegy 300 m-rel a garázs szintje fölött.
El is indult a kis seat a veterán találkozóra, vagyis előbb az ismerős minivel félúton megbeszélt találkozópontra. Az előző napi marmonkannás tankolásból még lötyögött egy kis benzin a tankjában.
Félúttól már együtt ment a mini és a kis seat, valamint egy ronda nagy skoda octavia követte őket. Még kb. 5 km lehetett hátra a célig, amikor is meggyulladt a benzin lámpa a seatban. Kb 1 km múlva köhögni kezdett, és megállt. A seat néha szőke sofőrje még pont talált egy padka-darabkát a szerpentin szalagkorlátja előtt, ahova lehúzódhatott. Telefonja, papírjai mind a csúnya octaviában voltak. Néhány percen belül megérkezett a felmentősereg: az octaviaban elrejtett marmonkannában volt még egy ujjnyi benya, át is ömlött gyorsan a seat tankjába.
Innentől a seat ment elölt, mert hát ugye ki tudja, hogy meddig lesz elég...
3 km múlva kereszteződés: Puerto de Navacerrada (a legközelebbi faluról elnevezett hegyi hágó) és Segovia jobbra, Madrid és Villalba balra. És Navacerrada falu merre? A seat néha szőke sofőrje érzésre balra húzódott, de a másik két autó sofőrje erősködött, hogy jobbra. Mentek hát jobbra. 1300 m, köd.
400 m, még sűrűbb köd, már csak 50 korül bírja szegény seat. Vajon meddig lesz így elég a benzin? 1500 m, már 50 m-t sem látni, négyesben már csak 40-et megy szegény seat. Visszakapcs hármasba. 1600 m. Még mindig van az ujjnyi benzinből? 1700 m. Hát az a hókotró meg hova megy? 1800 m. Hopp, itt van egy parkoló.
Kérdezzük csak meg a hókotróstól, hogy jó irányba megyünk-e Navacerrada felé. Hát nem, annál az elágazásnál mégiscsak balra kellett volna fordulni.
Visszafelé már sokkal könnyebb volt, motorfékkel benzin is alig fogyott. És a falu határában benzinkút fogadta a csapatot. 25 liter benya került a seat 25 l-es tankjába, és 5 perc múlva piros szőnyegen begurult Naranjito élete első veterán-találkozójára. Legalább 15 seat 600-as volt ott, így a tapsvihar sem maradt el. Már sokan várták, hiszen a fórumról sokan ismerték a történetét.
Alig hogy leparkolták, elkezdett esni a havas eső. Most már bármi jöhet, Naranjito bármit kibír!
Itt a flipi névre hallgató mini az elvetemült sofőrjével:
A többi seat 600 közül néhány:
És egy madridi taxinak öltözött seat 800 (figyelem, 4 ajtós!).
A visszaút már kaland-mentes volt, annyi történt csupán, hogy a garázshoz érkezés előtt kb 5 km-rel a skoda szakállas sofőrje kirángatta a seatból a néha szőke sofőrt, mert ő is ki akarta próbálni. Megnyugodott, hogy meglepően jól megy, viszont a gázpedál (vagy bowden, majd kiderül) tényleg nagyon szorul.
De abban egyetértettek, hogy Naranjito jó autó lett.
Egy szép napon megkapta a forgalmi engedélyét, és végre elérkezhetett a pillanat, amikor a nagyközönségnek bemutatkozhat. Kapóra is jött a havonta egyszer Navacerradában megrendezésre kerülő veterántalálkozó, pont a forgalmi megszerezésének hétévégéjén. Ez a Navacerrada nevű falu a kis seat garázsától mintegy 20 km-re található, 1203 m magasságban, mintegy 300 m-rel a garázs szintje fölött.
El is indult a kis seat a veterán találkozóra, vagyis előbb az ismerős minivel félúton megbeszélt találkozópontra. Az előző napi marmonkannás tankolásból még lötyögött egy kis benzin a tankjában.
Félúttól már együtt ment a mini és a kis seat, valamint egy ronda nagy skoda octavia követte őket. Még kb. 5 km lehetett hátra a célig, amikor is meggyulladt a benzin lámpa a seatban. Kb 1 km múlva köhögni kezdett, és megállt. A seat néha szőke sofőrje még pont talált egy padka-darabkát a szerpentin szalagkorlátja előtt, ahova lehúzódhatott. Telefonja, papírjai mind a csúnya octaviában voltak. Néhány percen belül megérkezett a felmentősereg: az octaviaban elrejtett marmonkannában volt még egy ujjnyi benya, át is ömlött gyorsan a seat tankjába.
Innentől a seat ment elölt, mert hát ugye ki tudja, hogy meddig lesz elég...
3 km múlva kereszteződés: Puerto de Navacerrada (a legközelebbi faluról elnevezett hegyi hágó) és Segovia jobbra, Madrid és Villalba balra. És Navacerrada falu merre? A seat néha szőke sofőrje érzésre balra húzódott, de a másik két autó sofőrje erősködött, hogy jobbra. Mentek hát jobbra. 1300 m, köd.
400 m, még sűrűbb köd, már csak 50 korül bírja szegény seat. Vajon meddig lesz így elég a benzin? 1500 m, már 50 m-t sem látni, négyesben már csak 40-et megy szegény seat. Visszakapcs hármasba. 1600 m. Még mindig van az ujjnyi benzinből? 1700 m. Hát az a hókotró meg hova megy? 1800 m. Hopp, itt van egy parkoló.
Kérdezzük csak meg a hókotróstól, hogy jó irányba megyünk-e Navacerrada felé. Hát nem, annál az elágazásnál mégiscsak balra kellett volna fordulni.
Visszafelé már sokkal könnyebb volt, motorfékkel benzin is alig fogyott. És a falu határában benzinkút fogadta a csapatot. 25 liter benya került a seat 25 l-es tankjába, és 5 perc múlva piros szőnyegen begurult Naranjito élete első veterán-találkozójára. Legalább 15 seat 600-as volt ott, így a tapsvihar sem maradt el. Már sokan várták, hiszen a fórumról sokan ismerték a történetét.
Alig hogy leparkolták, elkezdett esni a havas eső. Most már bármi jöhet, Naranjito bármit kibír!
Itt a flipi névre hallgató mini az elvetemült sofőrjével:
A többi seat 600 közül néhány:
És egy madridi taxinak öltözött seat 800 (figyelem, 4 ajtós!).
A visszaút már kaland-mentes volt, annyi történt csupán, hogy a garázshoz érkezés előtt kb 5 km-rel a skoda szakállas sofőrje kirángatta a seatból a néha szőke sofőrt, mert ő is ki akarta próbálni. Megnyugodott, hogy meglepően jól megy, viszont a gázpedál (vagy bowden, majd kiderül) tényleg nagyon szorul.
De abban egyetértettek, hogy Naranjito jó autó lett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
