Néhány napja kaptuk az elmúlt 5 hónap leghihetetlenebb hírét: megvan a forgalmi!!! Amikor átmentünk a vizsgán, nem akaruk elhinni, de 5 és fél hónap papírtologatás után már nem nagyon hittünk benne, hogy egyszer még forgalmit kapunk erre az autóra. Tegnap estére a kezünkben is volt, de ma délutánig kellett várni az első (hivatalos) próbaútra.
Ebéd után mentünk föl a garázsba (ugye a hegyekbe), hogy kipróbáljuk, mit tud Naranjito. Mivel eddig se forgalmija, se biztosítása nem volt, csak 1x mertünk kimerészkedni a faluban egy fél kilométeres körre, tele fekvőrendőrökkel...
De még mielőtt elvittük volna dicsekedni, föl kellett szerelni a díszléceket. Legalább a legszembeötlőbbeket. Szerencsére volt segítségem.
Apja lánya. Ünneplőben kell ám autót szerelni.
Bár hallottam egy sztorit egy idősödő úrról, aki vasárnap reggel fölveszi a vadi új öltönyét, elmegy a templomba, aztán hazamegy, megebédel, kicsit leeszi, lekávézza, de aztán még délután kimegy az állatokhoz, kipucolja az istállót, stb. A sztori végéről lemaradtam, így nem tudom, a feleségétől mit kapott.
Még gyorsan meghúztuk a gázbowdent, mert az előző nem hivatalos próbaúton rájöttem, hogy a gázpedál félállásig nem csinál semmit, így nem is csoda, ha nem akar 50 fölé menni, ahol 100 m-enként vannak a fekvőrendőrök.
Aztán néhány gyors fotó, még mielőtt lemenne a nap.
És már indulhattunk is. Az útról ez az egy használható kép készült, a videóra az én drága kisfiam valami jó kis effektet rárakott, így semmi sem látszik belőle.
Szóval, 10 km-re lakik az egyik minis srác, szerencsére neki is két kisfia van, így jól eljátszottak a srácok is, amíg mi dicsekedtünk, meg a fiúk megnézték az időmérő edzést.
Az út kicsit hegyes-dombos, de nagyrészt országút, kis részben fekvőrendőrös belterület. Arra hamar rájöttem, hogy az egyes nincs szinkronizálva, nem tudom, hágy fogaskereket daráltam le a két próbálkozással. Harmadszorra már nem próbálkoztam.
Viszont az országúton mentünk folyamatosan 80-at, emelkedőn 70-et, és nem nyomtam padlót - elévgre bejáratós.
Kaptam is a fejemre érte, mert az uram tudni akarta, hogy mennyi tud, még ha csak egy pillanatra is. Így hazafelé nyomtam neki 90-ig, többet amúgy sem szabad. Azt már csak a garázs előtt vettem észre, hogy előjött belőlem a szőke nő, amikor be akartam húzni a kéziféket, és már csak egyet kattant...
Szóval, elégedettek lehetünk a kis gömbőccel: kézifékkel 90-et megy, és még csak nem is nyomtam neki padlót.
Pontosabban ez az, amit nem tudok biztosan. Nagyon akadozik a gázpedál, kb 2 másodperc, amíg visszamegy a helyére, ha lelépek róla, és elég erősen kell nyomni. Ez lesz a következő, amit meg kell nézni. Talán holnap délelőtt sort kerít rá az uram.
szép :)
VálaszTörlésfotókat ki csinálta?
Hát természetesen a fotós. Aki nincs a képeken :)
VálaszTörlés