Autórestaurálás a nappaliban

Talán már említettem, de ha nem, akkor most megteszem: NINCS GARÁZSUNK. Persze ezzel sokan vannak így, és mégis boldogan élnek. Én is jól elvoltam ezzel a fegyverténnyel, amíg ki nem derült, hogy restaurálnunk kell egy autót, persze sk, mert hát szegény az eklézsia.

A félig szétszerelt seat 600-as beköltözött hát a sógornőm garázsába, az uncsitesó mellé.

Aztán teljesen szétszerelődött, és darabonként látogatott haza minden egyes alkatrész restaurálásra (kivéve persze a motorblokkot hengerfejestül, és a kasztnit). Így két szálon futott a munka: hétközben illetve vacak hétvégeken itthon, az itt előkészíthető alkatrészek, valamint jó hétvégeken (tehát amikor tűrhető idő van, nincs máshol jelenésünk, stb) a sógornőm garázsában, tőlünk 80 km-re.

A végső cél az, hogy ilyenné váljon:


Őszintén szólva én 2009 nyaráig csak a színválasztásban vettem részt, hallani sem akartam az egészről. De aztán csak magával ragadott a dolog. Tehát az első év történéseit fényképek meg kósza emlékek alapján tudom csak leírni.

2008 október
Mivel is kezdjük a restaurálást, ha nem a dísztácsákkal?
Na jó, az úgy volt, hogy a minihez kellett valami alkatrész, a Jeromos kapott egy fülest, hogy xy-nak valahol a nyúlon túl van olyanja, használtan, de jó állapotban. Elment hát érte. Aztán kiderült, hogy nem csak olyanja van, hanem egy teljes ipari épület polcrendszerei tele alkatrészekkel, és mindent tud, hogy hol kell keresni. Bontót is nyithatna, de saját szakállára gyűjtöget. Aztán persze a szokásos mese-délután, kinek milyen vasai meg projektjei vannak, és előkerült a 600-as is. Jaaaaa, seaaaat... Tessék, itt van 6 dísztárcsa ajándékba. Megpucolod őket, aztán kiderül, hogy melyik 4 használható belőle...

Nem győzöm hangsúlyozni, soha egyikünk nem csinált még semmi ehhez foghatót, így elég zöldfülűen fogtunk hozzá. (mintha mostanra marhára tudnánk, hogy mit csinálunk). Tehát a terepgyakorlaton jött az autó szétszerelése. A talált képek alapján egy nap alatt a Jeromos leszerelte a hűtőt a vízszivattyúval, a légszűrőt, a porlasztót és a gyújtást. Nem rossz.



Majd folytatódott a munka a nappaliban. Először a dinamo: suvickolás kívülről, majd édesapám tanácsára szétszerelés, belső pucolás, akármi, összerakás.

Aztán a hűtő (spanyolul radiátor): az egyik kiálló csövecske kicsit meg volt fittyenve, de sebaj, lehet kapni valami „hideg hegesztés” névre hallgató trutyit, amit az ember ráken, és „majdnem” olyan, mintha meg lenne hegesztve. A rozsda nagyját is levakarta róla az én drága uram, aztán olvasta valahol, hogy egy másik trutyi (talán valami foszforsavas izé?) vassá alakítja a vékony rozsdát, így az a kedvencévé vált, és kente mindenhova. A hűtő is kapott belőle. Azért valami citromos lével is átmosta. A kóla nem tudom, hogy arra kellett-e, vagy valahol máshol alkalmazta, állítólag az is eltünteti a rozsdát.


Végül le is lett festve a kis drága hűtő, és alig több, mint egy évet kellett várnia, hogy visszakerüljön az autóba.


A légszűrő is kapott szép kék festést, persze a kék spray-t kód alapján kereste ki, nehogy valami más kék legyen, még ha hasonló is...


2008 november
Terepmunka: a sógornőm lecsiszolta a maradék festéket az ajtóról, amíg az uram leszerelte a kipufogót, majd kikapta az ablakokat az ajtókból.


Két hétre rá két lóerővel ki kigyütt a motor is a helyirül, nem kis bosszankodás után. Jött segíteni egy másik seat-tulajdonos srác is, akivel nagyjából egyszerre csináltuk végig a restaurálást, csak ő végig picit előttünk járt. Lényeg az, hogy a 3 seat-tulajdonos (a sógornőm fényképezett) nem jött rá, hogy azért nem tudják kitépni a motort a helyéről, mert nem ártana kicsavarni az összes csavart.

Épp nézgették, hogy mi a fityifirittyért nem akar jönni az a motor.

Ha már restaurálás, legyen kövér, a kilométerórát is szét kellett kapni


A kipufogó gyűjtőről (apukám szerint kipufogó csonk) lepucolta a dzsúzt, majd szép ezüstszívűre lefestette.


A kormányra is ráfért egy alapos megmunkálás, és hát pénz híján minden javíthatót javítani kellett.


November végére a kilóméteróra is le lett festve és össze lett rakva. Eredetileg ugyanolyan szürke volt, mint a kormány, de mivel a narancssárga autóhoz tört fehér ülőgarnitúrát gondoltunk, törtfehérek az eredetileg szürke műanyag alkatrészek is.


2008 december:
Minden évben haza szoktunk menni karácsonyra, ami általában azt jelenti, hogy szervezéssel, pakolással, utazással el is megy a december.
Nem úgy ám, ha befér a vasdarab a bőröndbe, mert hát ugye négyen 80 kg-t vihetünk a repcsin, amit a fabia csomagtartója miatt sosem tudunk elérni. Így került be a porlasztó a karácsonyi ajándékok és vastag pulóverek közé, hogy aztán anyukám konyhájában restaurálódjon. Hadd örüljön ő is.


Itt kezdődött a részvételem a restaurálásban: rajzlapból megcsináltam a porlasztó tömítéseit.

Továbbá „megtanultam” hegeszteni, a jövőre való tekintettel.


És természetesen fényképeztünk egyéb veteránokat is: