Úgy indult a nap, hogy az uram vagy 3x végig takarította az előszobát, a konyhát és a nappalit, mert a kutya úgy telehányta, hogy egy talpalattnyi helyet nem hagyott szabadon. Ilyet még nem láttunk. Így már későn (de jókedvűen) kezdtünk reggelizni. Már éppen a vége felé jártunk, amikor az én 9 éves kicsi fiam magára borította az egész bögre tejet. Eddigre meg is érett a gondolat férjuramban, és nyilvánosságra is hozta: "ez nem az én napom"...
Mi azért töretlenül - bár 20 perces késéssel - elindultunk találkozni. Negyed órás késéssel oda is értünk, de még így is sokkal korábban, mint a többség. Órás késéssel indultunk a falvak közötti felvonulásra, amit elég rosszul szerveztek meg, végig lépésben haladtunk. A környékünkön lévő autók közül csak a közvetlen mögöttünk és a közvetlen előttünk haladó adta meg magát út közben. Mi meg a kettő között rángatódtunk a miniben, nem nagyon értettük, de célba értünk.
Út közben egyszer meg kellett állni, szerencsére a végétől néhány 100 méterre, és rettenetesen hálás vagyok a fiamnak, hogy időben szólt: mindjárt hányok. Végül nem láttuk viszont a reggelijét (ő benyomta az egész bögre tejet), és sikeresen le is parkoltunk egy olyan parkolóban, ahol a résztvevő 80 autó közül egynek jutott árnyék. Na, az nem a miénk volt. Árnyékban 38 fok, de árnyék leginkább sehol... Mindenki mondogatta is a végén, hogy "jaj, bekapcsolva felejtettem a fűtést... és pont most romlott el a légkondi".
Mint mindig, most is egy csomó seat 600-as volt, megállt egy mögöttünk is. Gondoltam én. Aztán futtában hallottam egy beszélgetést: "azt nézd meg, olyan, mint egy seat, de orosz licensz"... Seat 124 (vagyis kockalada) is volt jó néhány, de egyik sem abban az irányban. Na mondom, akkor biztos az a lada samara lesz. Hát nem, az valami citroen volt. A mögöttünk álló seat 600-asnak álcázott izé viszont egy "orosz" Zastava 750 volt, nagy meglepetésemre! (telefonnal készültek a képek, bocs) Hogy a Kanári-szigetkeről hogy jött el, azt nem tudom. Talán egyAmphicar hátán?
A program a következő volt: Kamion-tréleren elhoztak két rendszámnélküli kamiont, lezárták a strand parkolóját, és ott csináltak ilyen-olyan kézifékes mutatványokat. Ahogy elnéztem, egyszer használatos gumikkal. Egy darabig néztük, az egyiknek a víztartályából kezdett spriccelni a víz valahol az oldalán, a másikhoz szerszámosládával rohangáltak oda, de ők azért folytatták. Végül az egyiknek már az egész motorja füstölt. De biztos megérte. Ezalatt a kocsma tulajdonosa (ahol az ebédünket kellett volna felszolgálniuk) összeverekedett valakivel, aztán a rendőrök elvitték. Így már meg se vártuk az ebédet, inkább beszálltunk a minibe, és reménykedtünk, hogy a rángatása elmúlt.
Hát, sajnos nem múlt el a rángatása, sőt, egyre erősödött. Tavaly egyszer csinált hasonlót. Akkor ha megálltunk néhány percre, újra indultunk, és elmúlt. Kb 100 km-t tettünk meg így hazáig, és többet nem csinált ilyet. Sose tudtuk meg, hogy mitől volt.
Na, most nem sikerült újraéleszteni egy kis pihentetéssel. Hazaérkezés előtt kb 8-tól 5 km-ig van egy jó kis emelkedő, annak a feléig eljött lendületből, aztán már a motor sem akart újra indulni. Köhintett egyet-kettőt, és lefulladt. És a legfurcsább: a gázpedál olyan, mintha be lenne esve, nagyon könnyű rálépni, de az uram szerint mozog a bofden, ahogy kell. Az AC-pumpa is működik.
Van valakinek valami ötlete?
Szerencsére a kötelező biztosításunkhoz van egy extra, miszerint ilyen esetben értünk jönnek, és hazavisznek minket is és az autót is. Az autómentő 10 perc múlva ott volt, a személyautóra kicsit többet kellett várni, de a gyerekek nem utazhatnak autómentővel. Ahogy beraktam a fiúkat hátra, az én őszinte kisfiam megszólalt: "De jó szagú ez az autó! Nem úgy, mint a miénk, amit telehánytunk egy csomószor!" Aztán, amikor 5 perccel később itthon kiszálltunk, a fiúk mondták, hogy nahát, milyen gyorsan hazaértünk. Az addig igen feszült sofőr pedig nagy megnyugvással válaszolt: "És nem is hánytál!"
