Már megint vásárolni voltam. Nem azért, mert túl sok a pénzem, hanem azért, mert a családom mindent felfal.
Természetesen a Naranjitoval mentem. Odafelé kicsit rángatott, ahogy odaléptem neki egy kicsit is, de amikor leléptem a gázról, akkor nekiindult. Kicsit furi volt, de azért eljutottam a hiperig. Ott jól telepakoltam a hátsó ülést és az anyós ülést is, és irány haza. Kb. 3 km-re van tőlünk, hazafelé az út 80%-át a szervízúton kell megtennem. A hiper bejárata és a mi kijáratunk között egy ki+bejárat van a szervízútra. Na, Naranjito pont a kettő között dönött úgy, hogy nem megy tovább. Újra önindítóztam, az alapjárat szépen ment, üres gázadásnál sem fulladt le, de amint elkeztem leszállni a kuplungról (terhelés kapott), lefulladt.
Szerencsére már bekészítettük a mellényeket az ajtózsebbe, és a háromszöget is megtaláltam véletlenül a múltkori veterán-találkozón a hátsó ülések mögötti lukban, így azt sem kellett keresni.
Eddig mindenkinek dicsekedtem, hogy az a jó ebben az autóban, hogy még ha le is rohadok vele, könnyű akár az út szélén is megjavítani. Tudom, hol nyúljak hozzá, ha nagyon muszáj lenne, akár hengerfej tömítést is tudnék cserélni - feltéve ha lenne nálam minden, ami kell hozzá. Hát, most egy árva csavarhúzó sem volt nálam, csak 2 mobiltelefon, amiről el is fogyott a pénz a nemzetközi segélyhívás során (a szakmérnök apukámat hívtam), de a másikat még elraktam, hátha sárga angyalt kell hívni.
Lényeg a lényeg, arra magamtól is rájöttem, hogy ez porlasztó-gyanús. Azt már az okos férfi családtagjaim mondták meg, hogy úgy tűnik, szegény a keverék, és több benya kéne neki. Javasoltam, hogy banyának itt vagyok én, de kiderült, az nem elég. Végül csak hátramentem. Szerencsére a porlasztó beállítós csavarjait kézzel is lehet tekergetni. Az alapgáz csavarja nem ért el a gázkallantyúig, azt azért hozzá igazítottam (csak hogy úgy érezzem, csináltam valamit). Ott hátul a másik csavaron is tekerintettem egyet, ami talán a keveréket állítja... Na ennek még utána nézek.
Szóval, nem tudom, hogy mit állítgattam, de végül csak elindult. 30-as csúcssebességgel ugyan, de megtettem a maradék 1 km-t. A gond csak az utolsó 150 m-en volt, ahol egy 12%-os emelkedőn kell feljönni egy éles kanyar után (tehát nekifutás nélkül). Ott le is állt. Namost, ha síkon alig akart elindulni, akkor emelkedőn... Most örültem, hogy tizenegynehány éve az oktatóm volt kedves rendesen megtanítani a kézifékes indulást. Ötödik próbálkozásra csak elindult, valahogy följöttünk, és a ház előtt leparkoltam.
Szegény uram pedig hazajött este 7-kor, és tök sötétben még mehetett le autót szerelni. Levitte magával a tarcsi porlasztót, ami ugyan elég ócska, a csavarok be vannak gyógyulva, de legalább fel tudta hozni a másikat átnézni, ezzel meg le tudtunk menni a garázsba.
Ez a kép kb. 5 mp-es záridővel és 80-as zoommal készült kézből. Normál esetben kicsit kevésbé szoktam berázni.
Majd referálok az eredményről...
